ISKOLA LÉLEKBŐL, SZERETETBŐL

Immár negyedszázada annak, hogy a Székesfehérvári Egyházmegye püspöki székhelyén, Székesfehérváron, a katolikus nevelés gyümölcsöket érlel.
A Lélek gyümölcseit. Szeretetet, örömet, türelmet, mindahányat.

Egyszer volt…

A kezdetek Királyhegyi Farkas Ferenc, a székesfehérvári káptalan nagyprépostjának 1853-ban keletkezett végakaratához nyúlnak vissza. Ő rendelkezett ugyanis háza és vagyona felajánlásával arról, hogy a város szívében nőnevelő intézet működjék. Minthogy az 1864-től a Szatmári Irgalmas Nővérek által működtetett intézmény túlnőtte korábbi kereteit, 1926-ban sor került a mai Budai úti épület alapkőletételére, az avatás pedig 1927. november 5-én történt. A rend 1929-ben kapta meg a mai Szent István téri épületet is. A Szatmári Irgalmas Nővérek fenntartásában az 1947/48-as tanév volt az utolsó: az 1346 növendéket számláló intézményt 1948-ban ugyanis államosították.

Az 1959-től Petőfi Sándor Általános Iskola néven funkcionáló intézményt a rendszerváltozást követően keresték fel a Szatmári Irgalmas Nővérek képviselői a katolikus oktatás újraindításának szándékával. 1991 szeptemberében indult el – még az önkormányzati fenntartású iskola keretein belül – az első katolikus szellemiségű osztály, majd 1995. augusztus 1-jén megszületett a Szent Imre Általános Iskola. Ugyanebben az esztendőben a Megyeház utcában kezdte meg működését a Boldog Gizella Óvoda. 2007. szeptember 1-je óta a két intézmény közös igazgatású, többcélú intézményként, Szent Imre Általános Iskola és Óvoda néven működik, nevel óvodásokat, iskolásokat egyaránt.

„Mindenkihez van szavunk, mindenki iránt van szívünk, …
mindenkit meg akarunk óvni a rossztól, megerősíteni a jóban…”

 (Boldog Apor Vilmos püspök)

Tradíció és modern minőség – 21. századi nevelés

Az intézmény – hagyományosan – nevel. Rendszerességgel, következetességgel, személyes figyelemmel, közösségei minőségével. Az örömteli gyermekkor megélésére és a teljes értékű életre esélyt biztosító programja nem véletlenül kapta a SANSZ elnevezést. A négy komponens – Sakk, Angol, Néptánc, Számítógép-használat – esélyt ad ugyanis arra, hogy az intézményben felnövekvő gyermekek a kötelezően előírt tudástartalom elsajátítása mellett kortársaikhoz képest eredményesebben fejlődjenek. A növendékek fejlesztő tevékenységek olyan komplex tárházával találkoznak, melyek együttesen képesek hatni a kiegyensúlyozott személyiségfejlődésre. Az óvodai nevelés, a kidolgozott beiskolázási programok, a sokszínű művészeti tevékenység, az intézmény tudatosan alakított versenystruktúrája, a rendszeres, külső helyszíneket érintő látogatások, kirándulások mind-mind a sokoldalúan képzett, magas szinten szocializált, a világra nyitott, ugyanakkor önmagára igényes, szerteágazó figyelemmel bíró, sokféle közösségben mozogni képes ember képe felé irányítják mindazok figyelmét, akik megfordulnak az intézményben: óvodásokét, iskolásokét, szüleikét, családjaikét, valamint a partnerszervezetekét.

A SANSZ – a tudástartalom mellett – „szentimrés” életérzést, ars poeticát is jelent:

  • Sokszínűség – kulturálódj és kommunikálj!
  • Altruizmus – élj másokért!
  • Nagylelkűség – növeszd nagyra a lelkedet!
  • Szeretet – tedd és érezd!

Fontos a lélek! A szociálisan érzékeny, közös imákon, szentmiséken növekvő, elkötelezett lélek. Mely Jézus Krisztus tanúja, a világ világossága, követésre méltó példa.

 „…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat.
Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak,
de ugyanígy szárnyakat is,
 amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg,
a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni.”
(Johann Wolfgang von Goethe)

Új környezetben – lelki megújulás

Az intézmény lélekből és kövekből épül. Pillanatnyilag is. Hosszas tervezőmunka és előkészítés után – állami és jelentős fenntartói támogatásból – 2019 tavaszán kezdődött meg az intézmény történetének eddigi legnagyobb volumenű beruházása, hogy legyen a közösségnek méltó otthona. Az egész épületre kiterjedő energetikai felújítás mellett újabb szintet, s ezzel újabb tantermeket kap az iskola. Az akadálymentes közlekedést is biztosító, lifttel felszerelt lépcsőház mellett többfunkciós, impozáns közösségi terem is épül, mely – minden bizonnyal – találkozások fontos helyszíne lesz. Isten és ember, felnőtt és gyermek, óvodás és iskolás, szülő és pedagógus között. Közösségi tér létesül, hogy 25, kegyelemmel teli esztendő után is fogadni tudja … a jövőt.

Hiszen:

„Minden óra, amit a gyermekek, az ifjúság körében tölthettek, Isten ajándéka,
tőke, amelyet kamatoztatni kell, kincs, amelynek felhasználásáról számot kell adnotok.”
(Boldog Apor Vilmos)