Növekedés Krisztusban

A lelki programoknak mindig jól meghatározott, világos céljuk van, megfelelő formával és tartalommal. Sem a szülőktől, sem a gyermekektől nem kérünk olyat, ami felszínes vagy öncélú időtöltés volna. A „felnövekedés” útját ki lehet jelölni. A „kicsi” mindig azt akarja tenni, amit a „nagy”. A felsőbb évfolyam (lehetőségében) mindig újabb lépcsőfok a felnőtt kereszténység útján (komolyabb szerepvállalás, felelősség, példamutatás az alsóbb évfolyamok számára).
A hit megvallásának és gyakorlatának tartalma van, amit meg lehet (kell) tanulni. A hittanórák ezt a célt szolgálják akkor is, ha valaki nem akarja gyakorolni hitét. A hittan osztályzása a tudásról akar képet adni, így nem kapcsolódik a vallásgyakorlat minőségéhez.

Az intézmény alapvető felelőssége, hogy a példamutatás, az igaz tanítás és a szeretetteljes (türelmes, kitartó, következetes) meghívás útján, mindenkit buzdítson Krisztus követésére. Ez irányítást és segítést jelent a pedagógia (személyes törődés, csoportos vezetés), az oktatási-nevelési program, a házirend eszközeivel.
Az iskola nem a vallásgyakorlat számonkérésének helye. Mindenki máshonnan indult ezen az úton, és különböző nagyságú lépésekkel halad; a legfontosabb az irány és a figyelem egymás iránt. Akik intézményünkben tanulnak, ebben a kérdésben csak szeretetteljes meghívással találkoznak, amire mindig szabadon válaszolhatnak. Amennyiben a válasz annyira elutasító, hogy szétfeszíti az intézmény rendjét, vagy ellentétes annak alapvető értékeivel és céljaival, a „magatartás” miatt történnek lépések és nem a „vallásosság hiánya” miatt.
A vallásos élet nem csupán az iskola falai között zajlik. Az iskola csak segíteni, ha kell, elindítani tudja azt a folyamatot, amelynek természetes közege a családi és plébániai hitélet. Az iskolai „lelki programok” nem pótolják vagy helyettesítik a megfelelő szakmai szintű oktatást. A kettő nem egymással szemben áll, hanem kiegészítik egymást.

A keresztény hit nem „magánügy”. Annak léte vagy hiánya, gyakorlása, és elhanyagolása mindig közvetlenül érinti és meghatározza a közösségek (család, iskola, társadalom stb.) életét.
A lelki építkezés alapanyaga a türelem és az imádság. Ebben az építkezésben ritkák a „látványos sikerek”, és lehetetlen pusztán emberi erőből.
A szeretet mértékegysége az idő. A nevelés legfontosabb eszköze és feltétele a személyes jelenlét, törődés, amit intézményünk a nap meghatározó részében biztosítani tud. Közösségre (szeretetre, szolidaritásra, együttműködésre) nevelni csak közösségben lehet. Az emberi élet sikere személyes kapcsolatainak (házasság, család, barátok, munkahely, vallási, kulturális, sportközösségek) „sikerére” épül. Intézményünk működése és szolgálata tapasztalatot ad a gyermekeknek a közös munka eredményességéről, a szolidaritás öröméről, a közösségi magatartás fontosságáról.

A szülők legdrágább kincsei a gyermekek, akiket Isten bízott rájuk. Felelősséggel tartoznak értük nem csak az emberek, de Isten előtt is (házassági, keresztségi ígéret). Ahhoz, hogy a gyermekek felnőtt korukban sikeressé és boldoggá formálják életüket, szükség van az iskola és a család bizalommal teli együttműködésére az oktatás-nevelés terén.
Hívjuk a szülőket imaórákra a kápolnába (advent, nagyböjt), valamint családjainkat félévenként az két évfolyamonkénti családi szentmisékre, melyeket iskolánk püspöki biztosa mutat be vasárnap 17 órakor, a Szent Imre templomban.