Szent Imre Általános Iskola és Óvoda

   8000 Székesfehérvár, Budai út 4. OM 030070
   E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Tel: 22/318-232

Álláspályázat

május
10

„HATÁRTALANUL!” A FELVIDÉKEN

2019. május 7-10. (kedd-péntek)

Iskolánk történetében másodszor valósult meg kirándulás a Határtalanul! pályázat keretében.

7. osztályos tanulóink és kísérőik – Dunai Rita, Horváth Katalin és Lőrinczné Schvarcz Magdolna tanárnő – 2019. május 7. és 10. között Felvidékre látogattak.

Az utazásra hónapokon át készültünk, ugyanis osztályfőnöki órákon a tanulók csoportmunkában mutatták be a meglátogatandó települések nevezetességeit, a történelmi és kulturális hátteret, míg rajzórákon az utazás során felhasznált segédanyagokat készítették. Az utazást megelőző felkészítő órákon megismerkedtek azokkal a történelmi eseményekkel, melyek következtében Felvidék és a többi elcsatolt terület az államhatáron kívülre került, valamint részletesen feldolgozták a nevezetességek történelmi hátterét.

A sok-sok felkészülés után nagy izgalommal vártuk az indulás napját. A határt átlépve hamarosan első úti célunkhoz, Ipolynyékre érkeztünk. Ezen a körülbelül 1800 lelket számláló településen betekintést nyerhettünk egy magyar tanítási nyelvű alapiskola (általános iskola) életébe. Nagyon kedves, a magyar nyelvet napjainkban is anyanyelvüknek tekintő és akként ápoló 8. osztályos diákok fogadtak minket. Egy tanóra keretében kölcsönösen bemutattuk egymásnak településeink történetét, nevezetességeit, és beszélgettünk az iskolai életről is. Távozásunkkor közös fényképet készítettünk vendéglátóinkkal, és emlékül átadtuk azokat a plakátokat, amiket Székesfehérvárról és a Szent Imre Általános Iskoláról készítettünk számukra.

Ezt követően – rövid buszút után – már el is értük következő célállomásunkat, Betlért. Ezen a településen csatlakozott hozzánk Judita Krajčiová, aki a négy nap során idegenvezetőnk volt. Rögtön meg is kezdte munkáját: bemutatta nekünk a betléri Andrássy-kastély történetét, végigkalauzolt minket a csodálatosan épen maradt és berendezett lakrészeken, miközben igazi időutazásban volt részünk. A kastély bejárása után sétálhattunk még egy kicsit a hatalmas angolparkban is.

Ezt követően, egy többórás buszozás tett minket próbára, melynek végén fáradtan, de a hely varázslatossága miatt annál izgatottabban érkeztünk meg Vöröskolostor településre, ahol a kirándulás ideje alatt a szállásunk volt. A Magas-Tátra lábainál, a Dunajec folyó partján található kis települést gyorsan a szívünkbe zártuk – köszönhetően az azonnal megnyilvánuló vendégszeretetnek.

A második napon is nagyon sok élmény várt minket. Reggeli után rögtön tutajokra szálltunk, hogy alaposabban megcsodálhassuk a Dunajec-áttörést, és megismerhessük a folyót körülölelő szirtekhez fűződő mondákat, hiedelmeket is.

Miután „leúsztunk” a folyón, tettünk egy rövid kitérőt a szomszédos Lengyelországba, ahol Nedec vára várt minket. Ez volt a történelmi Magyarország legészakibb vára, mely tekintélyt parancsolóan áll a folyó partján magasodó sziklán. A várat már az 1300-as években említik korabeli írások. Az évszázadok során többször cserélt gazdát, hazát egyaránt.

Innen visszatértünk Szlovákia területére, ahol egy újabb, viszonylag épen maradt várat nézhettünk meg Ólublón. A XIV. század óta létező történelmi hely is sok viszontagságon ment keresztül: pusztított benne tűzvész és pestisjárvány, katonák hadai ostromolták. Őrizték itt a lengyel koronázási ékszereket és Benyovszky Móric börtöne is volt.

Ólublóról utunk a szálláshelyünkre vezetett, ahol bejártuk a település névadójául szolgáló Vöröskolostort. Még az 1300-as évek elején épült a karthauzi rend szerzetesei számára. Számos kiváltsága volt: rendelkezett malommal, sörfőzdével és halászati joggal is. A rend megszűnése óta a kolostor bár lakatlan, az ősök szellemisége máig átlengi a kopár falakat.

A harmadik nap délelőttjén a Bélai-cseppkőbarlang csodás képződményeiben gyönyörködhettünk. Miközben megmásztunk 866 lépcsőfokot, láthattunk gomba, vízesés és pálmafa alakú képződményeket, sőt még a pisai ferde torony cseppkő-makettjét is felleltük a több ezer geológiai forma közt. A barlanglátogatás végén még koncertélményünk is volt a cseppkövek által kialakított hatalmas hangversenyteremben.

Ezt követően Késmárkon először a XVII. századi, népi barokk stílusban épült evangélikus fatemplomot, majd pedig a szomszédságában épült újabb, XIX. századi, szintén evangélikus templomot tekintettük meg. Az ótemplom – sajátos hajóformája, építési technológiája, egyedisége miatt a világörökség része. Az újabb templom legfontosabb magyar történelmi vonatkozása a Thököly Imre-mauzóleum, ahol az egykori fejedelem szarkofágját, palástját és zászlóit őrzik a falak. Itt a magyar himnusz eléneklése közben csoportunk két tanulója koszorút helyezett el a síremléken. Ünnepélyes, megható pillanat volt ez. Az ezt követő városnézés a Thököly-vár bejárásával zárult.

Utunk következő állomása Lőcse volt. Nem tudtunk ellenállni a „fehér asszony” hívogató szavának: beléptünk hát a Városháza csodálatos épületébe. Itt – szerencsére – nem kelepce, hanem a hatalmas, festményekkel és fafaragásokkal díszített Tanácsterem várt minket. A város és a Városháza történetének meghallgatása után rövid szabad program következett: apró emlékeket kutattunk fel, melyeket barátainknak, családtagjainknak hoztunk haza a magyar történelem egykor virágzó városából, mely a Rákóczi-szabadságharc idején három hónapig állta a labancok ostromát.

Az időjárás ekkor már szomorúbb arcát mutatta. A sok csapadék, az alacsonyra ereszkedett fellegek miatt a szepestamásfalvi kilátóból, a Magas-Tátra vonulataira való kitekintés végül sajnos csak terv maradt. Ez a nap azonban így is sok felejthetetlen élményt adott.

Gyorsan elérkezett az utolsó nap. A csoport – a reggeli elfogyasztása után – szaporán kelt útra hazafelé. Sajnáltuk otthagyni a már-már otthonunkká vált Vöröskolostort, de a közel 500 kilométeres út közben várt még ránk Rozsnyó. Egykor bányászváros volt, később sokat tartózkodott itt II. Rákóczi Ferenc fejedelem, aki innen kormányozta a szabadságharc idején a fennhatósága alá tartozó országrészeket. A háromnyelvű városka lakosságának mintegy egy ötöde ma is magyarnak vallja magát. A gótikus székesegyház, a barokk ferences templom és a viszonylag modern stílusú városháza izgalmas elegyet alkot a település központjában.

Rozsnyón búcsút vettünk idegenvezetőnktől, aki a négy nap alatt sok érdekességgel, tudással ajándékozott meg minket.

Fáradtan, de lelkileg és szellemileg feltöltődve, meggazdagodva tértünk haza Székesfehérvárra, ahol a szülők, nagyszülők már izgatottan vártak minket a hosszú távollét után.

Szívesen kelnénk útra újra, hogy testközelből is érezhessük, megtapinthassuk magyar elődeink szellemi és tárgyi örökségét.

 

Képtár > 2018-19. tanév > Határtalanul!