Az intézmény alapvető felelőssége, hogy a példamutatás, az igaz tanítás és a szeretetteljes (türelmes, kitartó, következetes) meghívás útján, mindenkit buzdítson Krisztus követésére. Ez irányítást és segítést jelent a pedagógia (személyes törődés, csoportos vezetés), az oktatási-nevelési program, a házirend eszközeivel.
Az iskola nem a vallásgyakorlat számonkérésének helye. Mindenki máshonnan indult ezen az úton, és különböző nagyságú lépésekkel halad; a legfontosabb az irány és a figyelem egymás iránt. Akik intézményünkben tanulnak, ebben a kérdésben csak szeretetteljes meghívással találkoznak, amire mindig szabadon válaszolhatnak. Amennyiben a válasz annyira elutasító, hogy szétfeszíti az intézmény rendjét, vagy ellentétes annak alapvető értékeivel és céljaival, a „magatartás” miatt történnek lépések és nem a „vallásosság hiánya” miatt.
A vallásos élet nem csupán az iskola falai között zajlik. Az iskola csak segíteni, ha kell, elindítani tudja azt a folyamatot, amelynek természetes közege a családi és plébániai hitélet. Az iskolai „lelki programok” nem pótolják vagy helyettesítik a megfelelő szakmai szintű oktatást. A kettő nem egymással szemben áll, hanem kiegészítik egymást.