Szentély a lélek mélyén
"A lelkiismeret az egyén legrejtettebb magva, olyan szentély, ahol egyedül van Istennel, akinek szava felhangzik a lélek mélyén. A lelkiismeret csodálatos módon hozza tudomására azt a törvényt, amelyet Isten és az embertársak szeretetével teljesít. ... Minél inkább érvényesül tehát a helyes lelkiismeret, annál inkább tartózkodnak az egyének is, közösségek is, hogy kényük-kedvük szerint döntsenek, ... Nem ritka eset, hogy a lelkiismeret elháríthatatlan tévútra siklik; emiatt még nem veszíti el méltóságát." (Gaudium et spes, 16.)
Azt mondani, hogy "Vezessen a lelkiismereted!", nagyon távol áll attól, mint azt mondani: "Tégy, amit akarsz!". A lelkiismereti döntés sohasem individualista, nem mások ellen való, hanem, bár egyedül, de másokért, másokra való tekintettel is cselekszik.
