A hagyomány szerint Szent István királyunk is többször ellátogatott családjával a bodajki kegyhelyre – ehhez az örökséghez kapcsolódtunk, amikor szentimrés gólyatáborunk helyszínét kerestük, és találtuk meg a Fehérvárhoz közeli zarándokhelyen.
Közel ötven gimnazista fiatallal – közöttük hat segítő szentimrés alumnussal (nálunk végzett diákkal) – vágtunk neki a Csókakői-vár meghódításának. A vár alján csapatjátékokkal kezdtük az ismerkedést, majd felmászva a várba ügyességi feladatokat kellett a csoportoknak megoldani. A csókakői réten egy nagy közös kihívást is teljesítettünk: testünkből formáztuk meg „SZENTIMRÉ”-t (ahogyan a képek mutatják, szinte tökéletesen).
Bodajkra érve a Szent Imre Zarándokházban leltünk szállást, majd hamar ezután Szent Imréhez kapcsolódó, de a jelen korunkra jellemző műfajokban kellett jeleneteket alkotni a fiataloknak. Ily módon láthattunk mozifilm trailert, beszippantott egy nyílt világú gameplay, ahol szentségpontokat gyűjtve indulhattunk el a szentté válás útján, megismerhettük a „McImre” gyorséttermi lánc menüsorát, hallgattunk podcast-et, vagy részesei lehettünk egy Emericus NFT (egyedi digitális műtárgy) képzeletbeli megalkotásának.
Az este folyamán moldvai táncokat tanultunk, valamint egy éjszakai túrára indultunk a környéken – megkerülve a Kesellő-hegyet és onnan feljutva a Kálvária-dombra. A lelki gondolatokkal indított séta során, a csöndben, találkoztunk önmagunkkal, és furcsa módon, a csönd hozott igazán össze bennünket egy közösséggé. Akikkel a csillagos ég alatt, a Kálvária-domb tetejére érkezünk azzal a szentírási résszel, hogy: „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.” – azokkal mintha valóban kezdenénk megsejteni egymás valódi, Istentől származó nevét.
Másnap a Gaja-völgyét jártuk végig, a Pisztrángos-tó partján sokat játszottunk, a kalandor lelkületűek pedig a Vaskereszthez is felmásztak, hogy gyönyörködjenek a kilátásban. Délután értünk vissza Bodajkra, ahol megkezdődtek a gimnáziumi befogadási ünnep előkészületei.
A kegytemplomba érkező szülők és családtagok, egy összeszokott, vidám lelkületű, az egyenpólójukat büszkén viselő gimnazista csapattal találkozhattak. Ugrits Tamás püspöki biztos atya, Csák Lajos igazgató úr, valamint az osztályfőnökök (Náray-Szabó Lívia és Gudricza Ágnes tanárnők) köszöntő gondolatai után a fiatalokat egyesével szólítottuk az oltár köré, hogy ott átadjuk kinek-kinek az iskolai ünnepi nyakkendőt, valamint a középiskolás lányokat megillető matrózgallért. A szertartás alatt Mórocz Tamás bodajki plébános atya orgonajátékát is élvezhettük, amely különösen meghitté varázsolta az együtt töltött perceket.
A befogadási ünnep után a kegytemplom zarándokudvarába invitáltuk a szülőket és gyermekeket, ahol egy kisebb szeretetvendégségen vehettünk részt mindannyian. A sütemény és innivaló elfogyasztása mellett a szülői közösségnek is lehetősége volt egymással megismerkedni, az iskola pedagógusaival kötetlenül beszélgetni. Gólyatáborunk így egy sokkal magasabb célt is elért: nemcsak a fiatalok élhettek át maradandó élményeket egymás társaságában, de a családok is benyomást szereztek iskolánk lelkületéről, élményeket az együtt megélt ünnepi pillanatokról.
Képgaléria:
